Avagy a zsákba baba
A tudóstársadalomnak már régi vágya, hogy létrehozzon egy olyan technológiát, ami képes szimulálni a méhbeli állapotokat a terhesség során, így nevelve tovább egy koraszülött csecsemőt az anyai testen kívül, mivel a koraszülöttség a csecsemőhalál egyik legjelentősebb oka világszerte. Bár már számos alkalommal megkísérelték, komolyabb sikert idáig nem arattak, ami nem is csoda, hiszen a rendszer, amiről szó van rendkívül összetett és érzékeny.
A napokban látta meg a napvilágot az eddigi idők egyik legforradalmibb egészségügyi találmánya: egy mesterséges méhlepény. A philadelphiai Gyermekklinikán nemrég egy csapat lelkes tudós-orvos megvalósította a lehetetlent: nyolc juh magzatot neveltek négy hétig mesterséges környezetben, amit a kutatás munkatársai csak Biobag néven emlegetnek.
Noha a Biobag kicsit sem hasonlít az anyaméhre, képes annak minden kulcsfeladatát ellátni. Egy áttetsző műanyag tasak óvja a magzatot a külvilágtól, ami eközben olyan elektrolit oldatban úszik, melynek összetétele szinte teljesen megegyezik a magzatvízével, a hőmérséklet pedig az anya testhőjével azonos. Minden körülmény adott.
A kísérletek során juh embriókat távolítottak el az anyjuk méhéből a vemhességnek 104-120. napja között. (Ez egyébként emberi viszonylatban a 22-24. hétnek megfeleltethető.) Ezután elhelyezték őket ebben az utánozott környezetben és standard körülmények között figyelték meg, hogy négy hét alatt miként fejlődik az magzat tüdeje, agya és hogy hogyan növeszt szőrt vagy nyitja ki a szemét.
A kutatók azt remélik, hogy ezt a technológiát képesek lesznek alkalmazni a túl korán – kb. a 24. hétre – született ember embriókon is, így növelve azok túlélési esélyeit. Ez a módszer egy jobb alternatívája lehet az inkubátornak.
A jelenlegi inkubálási eljárás során legtöbbször felmerülő probléma az, hogy a koraszülött folyamatosan fertőzésveszélynek van kitéve, mivel az eszközben lévő légtérben csak kevéssé kiküszöbölhetőek a patogén ágensek. Éppen ebben mutatkozik meg a Biobag zsenialitása, mivel a magzatvizet utánzó folyadék, ami a koraszülöttet körülveszi, folyamatosan keringetve van, olyan módon, hogy az a magzat szívét a legkevésbé se terhelje meg, miközben eltávolítja a salakanyagokat és megvédi a magzatot a különböző fertőzésektől, valamint kitölti a tüdejét, ami ennek köszönhetően akadálytalanul fejlődhet. A műanyag zsákban eltöltött négy hét után a koraszülött bárányok átkerültek egy hagyományos inkubátorba, mesterséges lélegeztetés mellett.
Miután elhagyták ezt az inkubátor típust is, a kutatók megvizsgálták az érzékeny szervek (agy, tüdők) fejlettségét a Biobag-ben nevelt állatoknál, összehasonlítási alapként pedig a velük egyidős, anyjuk által kihordott, császármetszéssel világra hozott egyedeket használták. Nem kis szó, hogy a fent említett szervek fejlettsége a mesterséges méhlepényben nevelt állatokban nem maradt el a kontroll csoportétól.
A termék célja, hogy a koraszülöttnek megadja a lehetőséget a kifejlődésre egy csíramentes, jól funkcionáló környezetben, ám már az anyán kívül. A kutatás egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy szó sincs arról, hogy az eszköz esetleg átvehetné az anya szerepét a terhesség során, hiszen az ötlet maga, hogy a női szervezet nélkül lehetséges legyen egy emberi magzatot nevelni egy kezdetleges stádiumtól fogva, merő önáltatás. Nem lehetséges eliminálni az anyai tényezőt – legalábbis egyelőre.
Azt persze szem előtt kell tartanunk, hogy a bárány nem vehető egy kalap alá egy emberi magzattal, akármilyen ígéretes is ez a technológia. A kutatók szerint még hosszú az út, ami ahhoz vezet, hogy emberi koraszülött csecsemőn is alkalmazni tudják, már csak azért is, mert az idegrendszer fejlődésének szakaszai és üteme eltérnek egymástól a két faj esetében. Előre láthatóan három évet jósolnak a koraszülött csecsemőket ellátni képes mesterséges méhlepény kidolgozásáig, s még akkor sem lehetünk száz százalékosan biztosak abban, hogy működőképes és szabadalmaztatható lesz.
Mint minden tudományos előrelépés, ez is felvet számos etikai kérdést. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen jellegű emberkísérletek igencsak negatív megítélésnek örvendenek, érthető okokból kifolyólag, s ennek megfelelően nagy ellenállást válthatnak ki az ilyen és ehhez hasonló találmányok a tisztelt publikumból. Ha valaha is szabadalmaztatásra kerül az eszköz, minden bizonnyal a szülők felelőssége lesz, hogy döntsenek gyermekük sorsáról egy ilyen kérdéses eljárásnál.
Egy másik jogosan felmerülő kérdés az esettel kapcsolatosan, hogy vajon milyen mértékig helyes a természetes szelekciót manipulálni, s hogy annak milyen további genetikai következményei vannak a jövő emberpopulációjára nézve? Hol kell, hol lehet ebben meghúzni a határt? Ezek nehéz kérdések, ám annál inkább élveznek létjogosultságot egy olyan korban, ahol a technika fejlődését már csak percekben mérjük…
Forrás: Partridge, E. A. et al. An extra-uterine system to physiologically support the extreme premature lamb. Nat. Commun. 8, 15112 doi: 10.1038/ncomms15112 (2017).